Morus alba sziciliai / Fekete eperfa (óriás termésű)

A Morus alba sziciliai / Fekete eperfa (óriás termésű) a fehér eperfa mediterrán eredetű, gyümölcstermő változata, amelyet főként édes, nagy szemű terméséért ültetnek. Közepes termetű, lombhullató fa, amely kifejlett korában általában 6–10 méter magasra nő, szélesen elterülő, 5–8 méteres koronát fejlesztve. Fiatal korában gyorsan növekszik, később növekedési üteme mérséklődik. Levelei nagyok, fényesek, szív alakúak vagy karéjosak, méretük elérheti a 15–20 centimétert is.

Tavasszal, általában május elejétől május közepéig virágzik. Virágai aprók, zöldes színűek és nem feltűnőek, barkaszerű fürtökben fejlődnek. A fajta többnyire egylaki, így ugyanazon a fán találhatók meg a porzós és termős virágok is. A megporzást szél és rovarok egyaránt segítik.

A termése összetett áltermés, a szederhez hasonlóan hengeres, puha és lédús. A ‘Siciliana’ fajtára jellemző, hogy a termése fehér vagy halvány rózsaszínes-fehér, de a napos oldalán enyhe vöröses árnyalat is megjelenhet. Mérete a legtöbb fehér eperfajta termésénél nagyobb, akár 3–4 centiméter hosszú is lehet. Íze nagyon édes, mézes, zamatos, friss fogyasztásra, lekvárnak vagy szárítva is kiváló. Általában június elejétől július közepéig érik, melegebb fekvésekben akár korábban is. Fiatal korában már termőre fordul, jellemzően 3–4 évesen, és bőtermő fajta.

A szicíliai fehér eperfa jó télállóságú, a –20 °C-ot is átvészeli, bár fiatal korában, különösen hidegebb vidékeken, ajánlott a tövét télre mulccsal takarni. A melegebb, napos, védett fekvést kedveli, hiszen a gyümölcs édes ízéhez sok napsütés szükséges. Árnyékos helyen gyengébben terem. Helyigénye nagy, koronája szélesen szétterül, ezért más fáktól legalább 5–6 méter távolságra érdemes ültetni. A talajjal szemben nem igényes, de a tápdús, jó vízáteresztő, enyhén meszes talajt szereti leginkább. Jól tűri a szárazságot, de a rendszeres öntözést fiatal korban meghálálja.