Taxus Baccata Overeynderi / Oszlopos Tiszafa

A Taxus Baccata Overeynderi / Oszlopos Tiszafa jellemző habitusa oszlopos, kezdetben karcsú, majd idővel szélesen kúp vagy tojásdad forma felé szélesedő koronát nevel. A végleges magassága általában 3–5 méter körül alakul, szélessége pedig jellemzően 1,5–2,5 méter körül van. A levelei sötétzöldek, tűszerűek; azt is megemlítik, hogy a tűlevelek viszonylag rövidek, és a növény nagyon sűrű, zárt koronát alkot.

Ez a tiszafa-változat kifejezetten lassan növekszik, ágai mereven felfelé törnek, ágrendszere sűrű, így jól tartja meg kompakt forma-jellemzőjét még idősebb korban is. Ami a környezeti igényeit illeti: nem túl válogatós talajban is megél, jól tűri a városi körülményeket is, ugyanakkor jól fejlődik tápanyagban gazdag, jó vízáteresztésű talajban.  Fényigénye viszonylag rugalmas: napos helyen és félárnyékban is jól érzi magát. Emellett viszonylag jó szárazságtűréssel is rendelkezik — tehát nem igényel állandó öntözést, de természetesen az ültetési körülményektől függően az öntözés segítheti a fejlődését.

Használhatósága sokrétű: gyakran ültetik sövényként, mert az oszlopos forma és a sűrű ágazódás miatt jól elválaszt terek között, illetve szoliterként is elegáns díszként mutat kertben. Mivel jól tűri a metszést, formára nyírásra is alkalmas, így akár dísz-alakfának is nevelhető. 

Érdemes tudni, hogy bár a faj (Taxus baccata) lényegében mérgező — a tűlevelek, magvak és a fa alkaloidokat tartalmaznak — a kultivár esetében (mint sok más tiszafa) a díszfás-cserjés használat jellemző, és általában figyelmeztetnek arra, hogy „minden része mérgező”.